Skandinávia


Észak-Európában, így Skandináviában is elsősorban a rozs, a zab és az árpa termett meg. Eleinte inkább kását ettek. A nők kézi malommal őrölték a rozst és sima kőlapon, nyílt tűzön sütötték meg a kovásztalan kenyeret. A kereszténység elterjedésével, a zárt sütők megjelenésével váltak népszerűvé az újfajta, erjesztett kenyerek.

Egyes mondák szerint Dániában és Svédországban gyönyörű búzát arattak, de 1614-ben Norvégiában az utazók beszámolója szerint a mezőgazdaság ismeretlen fogalom volt. A falvakban elsősorban vízimalmok terjedtek el, hátrányuk, hogy csak a tavaszi és őszi esőzések alatt lehetett velük megfelelő mennyiségű gabonát őrölni. Ezért kénytelenek voltak olyan kenyeret sütni, amelyik akár 6 hónapig is elállt. Így alakultak ki a közepükön lyukas lapos kenyerek, amelyeket madzagra felfűzve, a magasban tároltak, megvédve őket mind a kártevőktól, mind pedig az éhes emberektől. Mai változatuk a mindenki által ismert Knackerbrot.

Dél-Svédországban a szélmalmok elterjedésével és így a folyamatos őröléssel terjedt el a friss, puha kenyér. Jellemzően sört ittak, és a sörélesztőt is felhasználták. Stockholmban már az 1400-as években volt néhány pékség, de számuk az iparosodáskor növekedett meg jelentősen. Ugyanakkor a háború előtt a háztartások 2/3-a otthon sütötte a kenyeret. Nagyon szerették az édes, kalácsszerű péksüteményeket is, ezeket mindig a legfehérebb lisztből sütötték húsvétkor vagy karácsonykor.

Svédország legnépszerűbb péksüteménye, a fahéjas csiga még jeles ünnepnappal is dicsekedhet: minden év október 4-én tartják a Kanelbullar napját. Luca napjától karácsonyig sütik a kedvelt sáfrányos kelt tésztát, az ún. Lussekatter-t. A kenyerek sokszor tartalmaznak melaszt, joghurtot vagy írót és érdekes fűszereket, mint például kardamont.

Norvégiában közkedvelt a leginkább az olasz Carta da Musica hasonmása, a lapkenyér, a Flatbrød, amelyet szárazon vagy nedvesen is fogyasztanak, az utóbbiba tölteléket, vagy édes norvég sajtot csavarva. Manapság sokféle a kenyérválaszték, hiszen Skandináviát is elérte a francia és olasz kenyér iránti szeretet. Egyre több a pékség, ugyanakkor nem ritka, hogy a háziasszonyok otthon sütik a kenyeret.

Érdekesség

A Fasterlavsnboiller Dánia farsangi fánkja, mely az általunk ismert változathoz hasonlóan szintén kelt tésztából készül. Bár Dániában kardamont is kevernek a tésztájához, a legnagyobb különbség mégsem ez, hanem hogy magyarországi „testvérével” ellentétben nem olajban sütik ki, hanem marcipánnal megtöltve teszik a sütőbe. Ezt követően porcukrot szórnak rá, vagy csokoládéval díszítik a tetejét. A farsangi vidámság részeként nem ritka, hogy cérnára függesztik, és kezüket hátratéve, szájjal próbálkoznak minél ügyesebben leenni az édességet a madzagról.

Érdekesség

A svéd vört limpa általában rozslisztből és melaszból készül, melynek tésztájába narancshéjat és mazsolát is tesznek. Annak ellenére, hogy ez egy édes kenyér, előszeretettel fogyasztják sajtokhoz vagy sózott heringhez.

Érdekesség

Magyarország mellett Svédországban is nagy hagyománya van a Luca-napnak. Ilyenkor a lányok és gyerekek fehérbe öltöznek, és égő gyertyákkal díszített koronával a fejükön járják a házakat. Erre az alkalomra sütik meg a sáfrányos kalácstésztából készülő kedvenc süteményüket is, az „S” betűt formázó Szent Luca kiflit (Lussa Bröd).

Érdekesség

Magyarország és Németország mellett Finnországban is készítenek perecet. Népszerűségét a skandináv országban mi sem bizonyítja jobban, minthogy egyes pékek még a cégérükben is használják az egymásba fonódó tészta motívumát. A finn perec szintén élesztős tésztából készül, de nem mártják vízbe sütés előtt, és a hagyományokhoz hűen ezeket a mai napig szalmán sütik.