Sütibeállításokkal kapcsolatos információk
Mi a cookie (süti)?

A cookie-k ("sütik") - a továbbiakban: süti vagy cookie - kis méretű adatcsomagok, amelyeket az Ön böngészője ment el, amikor a weboldalakat, köztük a www.bordseve.hu honlapot - a továbbiakban: Honlap - látogatja.

A sütiket a weboldalak általában a felhasználói élmény javítására használják oly módon, hogy a weboldal vagy kizárólag a látogatás idejére ("Munkamenet" sütik, amelyek a böngésző bezárásakor törlődnek) vagy ismételt látogatások során ("Tartós" sütik) "megjegyzi" a felhasználót.

A jelen Cookie (süti) tájékoztató azt ismerteti, hogy a www.bordseve.hu honlapon milyen sütiket használunk és Önnek, mint a honlap használójának milyen lehetőségei vannak a sütik beállításával kapcsoltosan.

Tájékoztatjuk, hogy a cookie-kat nem használjuk az Ön személyének közvetlen azonosítására alkalmas információk tárolására. Amennyiben személyes adatoknak minősülő adatokat kezelünk, ezt az Adatvédelmi tájékoztatónkkal összhangban tesszük.

Lehetnek olyan esetek, amikor harmadik fél cookie-ját használjuk. Kérjük, hogy harmadik fél sütijei tekintetében a harmadik félnél tájékozódjanak az adatkezeléssel kapcsolatban, ugyanis a harmadik fél adatkezelésére nincsen ráhatásunk.

Lengyelország és Oroszország


Létezik egy orosz mondás: Ahol van kenyér és kovász, ott nincsenek gondok. Oroszországban egészen a XX. századig a kenyér volt a legfontosabb élelem. Mivel korábban náluk nem termett meg a búza, ezért Lengyelországhoz hasonlóan leginkább a rozs- és hajdinalisztből készült kenyérfajták terjedtek el, ám a géntechnikának köszönhetően napjainkra már a búza termesztésére is létezik megoldás.

A XI. század környékén a savanyúkenyér volt a legelterjedtebb kenyérfajta, elkészítéséhez minden családnak megvolt a saját, titkos receptje. Szintén a középkorban születtek meg azok a receptek, amelyek végtermékei ízükben teljesen különböztek a világ más tájain készülő rozskenyerektől, formájuk pedig jellemzően három- vagy négyszög alakú volt. A hajdina még most is kedvelt eledel, sokan fogyasztják kásának, sőt egyesek úgy tartják, hogy kizárólag hajdinalisztből készülhet az igazi blini.

Későbbiekben a fehér liszt elterjedésével alakulhatott ki a nagy kalácskultúra, amely elsősorban az ünnepekhez köthető. A kalácsok gyakran nagyon hasonlítanak a zsidó challahhoz, mivel ezen a tájon jelentős számú zsidó élt. Állítólag Szentpéterváron csak a Moszkva-folyóból származó vízzel lehetett kalácsot készíteni. Egyes források szerint a cári Oroszországban a munkásemberek át sem mehettek a konyhán, nehogy nehéz lépteik miatt összeessen a kalács tésztája. A XVI-XVII. században már a különböző területekre szakosodott pékmesterek sütötték a kenyeret, blinit, kalácsot, amelyek árát és minőségét a moszkvai fejedelemség szigorúan ellenőrizte. Éppen ezért nagy tisztelet övezte a pékeket. Nem lehetett keresztnevükön, becenevükön, csak teljes családi néven szólítani őket.

Ezen a területen a fekete kenyér rengeteg fajtáját ismerték, és a németekhez hasonlóan a pumpernickel is igen közkedvelt ételnek számított. Az árpát is gyakran használták, főleg a finnekhez közeli területeken, amikor pedig az árpa nem kelt meg, búzalisztet kevertek hozzá. A balti országokban még malátát is tesznek a rozskenyérbe, ami így édeskés ízt kölcsönöz neki. A XIX. század végén a kenyér mellett igen kedvelt péksütemény volt a perec, a bagelhez hasonló baranki és a kalács. Oroszország mellett Ukrajna is jelentős kenyérkultúrával rendelkezik, korábban őt tekintették a Szovjetunió kenyérszállítójának.

Érdekesség

Az árpakenyér sütésekor több helyen töklevéllel bélelik ki a formát, hogy a kenyér héja tovább tartsa meg nedvességét.

Érdekesség

A "borogyinszkij" nevű kenyeret állítólag Kutuzov tábornok felesége sütötte a katonáknak, akik Napóleonnal szemben védelmezték Borogyino városát. A rozsból, illetve rozs- és búzakeverékből készülő édeskés kenyér készítése nagyban hasonlít a német dobozkenyerekéhez. Ennek sütése azonban először 2-2 1/2 órán át zárt állapotban történik, majd további 15-30 percig tető nélkül, amelytől kissé megemelkedik, és megszilárdul a héja. A borogyinszkij a mai napig a legkedveltebb és egyben legdrágább kenyér.

Érdekesség

Minden kenyérnek megvan a maga története. Az orosz mazsolás kenyér állítólag úgy született, hogy a moszkvai főkormányzó, Zakrevsky, aki szigorú ember hírében állt, a vacsorára felszolgált kalácsban egy csótányt vélt felfedezni. Fillipop pék, hogy hírnevét mentse, azt találta mondani, hogy nem csótány van a kalácsban, hanem mazsola, és mosolyogva kapta be annak utolsó darabját.